Projektnapló

2019. március 7.
Budapest – előkészítő óra

Az Eurázsiai-hegyek kialakulásáról, a Kárpátok hegyvonulatának létrejöttéről tartottunk egy kis előadását. Ezen belül az Észak- Nyugati Kárpátokról, ahol is Szlovákia elhelyezkedik. A legmagasabb pontját megkerestük a térképen. Ugyanígy megkerestük a térképen a Tátrát, amelyen belül megkülönböztetünk Alacsony – és Magas-Tátrát. Majd csoportokban térkép kirakó következett. Kárpát-medence volt természetesen a megoldás. Szlovákia fővárosát, nagyobb városait is megkerestük a térképen, kicsit nehezítve, a feladatlap megadta szlovákul, a diákoknak magyarul kellett beírni. Természetesen telefonos segítséget is igénybe lehetett venni. A harmadik feladat egy keresztrejtvényes feladat volt, amiben összefoglaltuk és rögzítettük az elhangzottakat. Az asztalonkénti csoportos feladatmegoldást alkalmaztuk.

2019. március 14.
Budapest, 2. előkészítő óra

A történelmi háttérről kaptak némi keresztmetszetet a tanulók PPT formájában. Hogyan jöttek létre ezek az országhatárok? (jegyzet készítés) Trianonról és a Párizs környéki békéről tájékozódtak a tanulók. (szövegfeldolgozás)

Miért alakult így a magyarság helyzete? Milyen Szlovákia etnikai összetétele? (térképszínező, grafikon)

Kitértünk a felvidéki magyarság történetére, jelenére. Híres városok nevezetes épületeit, szülötteit a tanulók az általuk elkészített tablók segítségével mutatták be. Egy újabb PPT segítségével a kirándulás helyszíneiről volt szó. Illetve milyen feladatok várnak még ott ránk. A foglalkozás végén egy kis illemtani TOTÓ-val igyekeztünk a helyes viselkedés alapszabályait áttekinteni. Természetesen alkalmazva a csoportos feladatmegoldásokat az egész foglalkozáson.

2019. március 27.
Budapest – Rozsnyó – Betlér – Szepesszombat – Tátralomnic

Eljött a várva várt nap! Fél 8-tól gyülekeztünk az iskola aulájában. Reggel 8-kor indultunk az iskola elől, miután mindenkinek ellenőriztük az úti okmányát. Megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel és az autóbusz vezetője is bemutatkozott. Kb. 4 órás utazás után értünk Rozsnyóra. A főtéri séta után mentünk el az ottani általános iskolába. Az összetartozás napjáról vittünk kis műsort, miután bemutatták és bemutattunk iskoláinkat egymásnak. Népdal és a Himnusz éneklésével zártuk ismerkedésünket. Rövid ott tartózkodásunkat fényképen örökítettük meg.

Betlér

Néhány km-re van Betlér Rozsnyótól. Az Andrássy család tulajdonában lévő kastélyt a 2. világháború után vették állami tulajdonba. Addig használták, laktak benne. Így teljes egészében megmaradt az utókornak. A 20. század végi felújítás után Európa Nostra-díjas kastélynak nyilvánították. A kedves, magyarul jól beszélő idegenvezetőnk minden termet és szobát bemutatott. Megcsodálhattuk a vadászszenvedélytől nem mentes Andrássyak trófeáit, amelyet a környékbeli erdőkben ejtettek el, de láthattunk afrikai elefánt fület és egyéb más egzotikumokat is. Jártunk a játékteremben, a könyvtárban, amelyet még napjainkban is használnak, sőt hangversenyeket is tartanak benne. Láthattuk a 16 fürdőszoba néhány helyiségét is. A tömény élményanyag után sétáltunk, játszottunk a kastély angolparkjában. Az ügyesebbek rajzot is készítettek a gyönyörű kastélyról a klasszicista kastélyépítészet témakörében. Majd végül, indulás előtt még esett néhány szó a reformkori költőink munkásságáról is.

Szepesszombat

A kastélyt elhagyva Szepesszombaton álltunk meg legközelebb. A buszból kiszállva tapasztalhattuk meg, hogy jogos volt tanáraink intelme, hogy szükség lesz a meleg kabátra, dzsekire. A lemenő napnak már nem volt úgy ereje itt a Magas-Tátra szomszédságában. A Szepesség egyik legjelentősebb városa még napjainkban is ez a város. Szombaton tartott vásárairól kapta a nevét. IV. Béla telepített ide először németeket a tatárjárás után. Kézműves és kereskedő emberek lévén felvirágoztatták a várost.

A polgárházak oromzata még mindig őrzi ezen idők emlékét a reneszánsz-barokk főtéren. Szent Györgyről elnevezett templomában csodálatos szárnyas oltárok voltak. A főterén lévő obeliszk magyar feliratára mi is rácsodálkoztunk, amely az 1848-as szabadságharcnak állít emléket.

Tátralomnic

Ahogy haladtunk utunkon, úgy közeledett felénk a Magas-Tátra hófödte hegycsúcsa. Fél 6 körül értünk a szállásunkra. Rövid tanakodás után mindenki elfoglalta 2-3-4 ágyas szobáját és este 6-kor vacsoráztunk. Mindenkinek jól esett a kandallóval is fűtött ebédlő melege és a forró leves illetve húsos második fogás. Vacsora után tartottunk irodalmi vetélkedőt a felvidéki írók, költők munkásságáról, alkalmazva a diák kvartett csoportos megoldást és az otthonról hozott feladatlapokat. Így mindenkinek kellett egy kicsit dolgoznia, hogy csapata jól szerepeljen a feladatlap megoldásakor. Ezt követően visszavonulhatott mindenki saját kis birodalmába.

2019. március 28.
Bélai-cseppkőbarlang – (Lombkorona tanösvény) -Késmárk – Lőcse – Igló – Márkusfalva – Csütörtökhely – Tátralomnic

A fenséges svédasztalos reggeli után a közeli Bélai-cseppkőbarlangot látogattuk meg. A buszról leszállva még kellett gyalogolnunk egy kis kaptatós szerpentin úton felfelé. Fárasztó volt, de megérte a látvány. Mire felértünk, már hó ropogott a talpunk alatt, hisz itt még tél volt. A barlangban még meg kellett tennünk 876 lépcsőt, többnyire felfele. Több teremnél megálltunk és magnóról hallgattuk meg, hogy milyen érdekes képződményeket láthattunk útközben, illetve az adott teremben. Nagyon sok diáknak ez volt élete első cseppkőbarlangja. Ezt tetőzte, hogy nem csak a látvány volt maradandó, de az utolsó teremben, hangversenyben is volt részünk. Teljes sötétségbe burkolóztunk előbb, majd megszólalt a zene. Mivel a barlang akusztikája nagyon jó, így páratlan élményt nyújtott búcsúzóul ez a zene.

Fakultatív jelleggel a lombkorona tanösvényt is meglátogattuk ezt követően.

Késmárk

Thököly Imre, a kuruc vezér várát néztük meg. Igaz az eredeti várból nem sok minden maradt meg, de a helyrehozatalkor igyekeztek a kor stílusát, hangulatát megőrizni. Bár maga a kuruc vezér nem itt van eltemetve, hanem a város evangélikus templomában, amit aztán utunk során meg is nézhettünk a buszból.

Emellett a templom mellett állt egy kis jelentéktelennek tűnő fatemplom, amelyet egyetlen szög felhasználása nélkül építettek meg a 18. század végén. És még mindig áll és használják.

Lőcse

Lőcsére érve előbb a régi városházát néztük meg, amely ma múzeum. Akik annak idején látták a Mikszáth Kálmán regényéből készült Fekete város című tévéfilmsorozatot, (vagy legalább az ismétlést) azok most nosztalgiázhattak. Erről a városházáról intézték a polgárokhoz a rendeleteket, ítéleteket anno.
A városháza mellett elhaladva megnéztük a szégyenketrecet, amiről még Jókai Mór is írt a Lőcsei fehérasszonyban. Ide zárták be szégyen-szemre a rendbontókat.

De a legszebb látvány mégiscsak a Szent Jakab templom volt. Gyönyörű szárnyas oltáraival a tegnapi, látványt is felülmúlta. Faltól falig és mennyezetig állt a főoltár, ami Lőcsei Pál szobrász keze munkáját dicséri. De láthattuk a Mátyás király adományozta szárnyas oltárt is, rajta a Hunyadiakat jelképező pajzzsal. Korabeli képregényt is nézhettünk a falra festett képek segítségével. A buszon két tanuló kiselőadást tartott Mikszáth Kálmán: Fekete városáról, illetve Jókai Mór: A lőcsei fehérasszonyról. Hisz mindkettőnek van kötődése Lőcséhez.

Márkusfalva – Igló – Csütörtökhely

Már úton a szállásunk felé Márkusfalván álltunk meg, ahol a Máriássy család kastélyát nézhettük meg. Ma bútor múzeumként működik.
Igló főterén áthaladva megcsodálhattuk az orsó alakú főteret, amelyen igen sok felekezetnek van temploma. A Szűz Mária Mennybemeneteli templom talán a legszebb, de mindenesetre tornya a legmagasabb.

Csütörtökhelyen áthaladva pedig megcsodálhattuk a Szapolyai család temetkezési templomát. A román stílusban kezdett építkezés idővel gótikusba csapott át. Így most messziről inkább gótikus templomnak tűnő építmény ad nyughelyet Szapolyai János királyunknak is – tudhattuk meg az idegenvezetőnktől.

Tátralomnic

Szállásunkra visszaérve még mindig mosolyogva fogadott a „medvénk” a recepción. A vacsoránk megint csak finom meleg levesből és húsos makaróni fogásból állt. Vacsora után, hogy mindnyájunkban rögződjön Jókai és Mikszáth Lőcséhez kapcsolódó könyve, felolvasásokat tartottunk belőlük.

2019. március 29.
Tátralomnic – Szepesvár – Eperjes- Kassa – Budapest

A finom svédasztalos reggeli után érzékeny búcsút vettünk a hófödte Magas-Tátrától. Bementünk busszal Tátralomnicra, majd egyre távolodva a téltől, Szepesvárra igyekeztünk. Útközben még megálltunk egy „hamis” gejzírnél, aminek a vize nem volt meleg víz.

Szepesváron született Szapolyai János magyar király. A várat, amikor elhagyta a család és csak helyőrséget hagytak, hanyatlásnak indult. Mint megtudtuk az idegenvezetőnktől, a felelőtlen helyőrség pálinkafőzése miatt robbant fel a vár és nem volt pénz ezt követően a felújítására, így most csak néhány terem látogatható a nagy építményből.

Eperjes

Nevét a valaha itt termelt földieperről kaphatta. Ma ez már nem jellemző. Szlovákia 3. legnagyobb városa. Mi az óvárosban tettünk egy sétát, amely a felső magyarországi reneszánsz stílust idézte, pompás házsoraival. A történelem viharában Károly Róbert adományozott nekik szabad királyi városi rangot. A kurucok, labancok, majd Thököly Imre a kuruc vezér is birtokolta a várost, de II. Rákóczi Ferenc is. Sajnos a pestisjárvány sok magyar lelket is elpusztított a szabadságharc után. A protestáns Felvidéken több felekezet épített a főtéren templomot, amelyek ma is állnak. De itt láthattuk II. János Pál pápa szobrát is, melyet látogatása alkalmával tiszteletül a város készíttetett.

Kassa – Budapest

Buszunkról leszállva Kassa főterére igyekeztünk, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett dóm áll. Hatalmas gótikus stílusú székesegyházat láthattunk kívülről, a Szent Mihály kápolna szomszédságában. A benti látvány lenyűgöző volt. Gyönyörű főoltárával, hatalmas színes ablakaival, páratlan élményt jelentett. Altemplomában van eltemetve II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona.

Ezután a harangtorony mellett elsétálva, a Thália Magyar Színház mögött felkerestük a Rákóczi-házat. Ez a Rodostóban lévő ház másolata, amelyet hamvai hazahozatala után állíttatott a város az ottani hű másolataként. A ház előtt néhány éve felállítottak egy életnagyságú szobrot a fejedelemről. Itt tartottunk rendhagyó történelem órát a fejedelem szabadságharcban és a magyar történelemben betöltött szerepéről. Ezt követően megkoszorúztuk a szobrot. Majd a Rodostó-házba is bementünk, ahol a fejedelemről, a szabadságharcról festményeket, képeket csodálhattunk meg. De láthattuk az újratemetési szertartást korabeli filmen, a temetéskor használt leplet, amivel a ló volt letakarva. Megcsodálhattuk a nagyságos fejedelem által készített széket is, valamint bujdosó társainak a relikviáit is. A késő délutáni órákban érkeztünk haza tele élménnyel.

2019. április 15.
Budapest
Határtalanul! értékelő óra

A kiránduláson résztvevőkön túl vendégeket is hívtunk.

Előbb a pályázat céljáról szóltunk. Majd az előkészítő órákat és feladatokat idéztük fel. Ezt követően beszámolók hangzottak el a tanulmányi kirándulásról. A már elkészült tablók, PPT-k, élménybeszámolók segítettek a hallgatóságnak közelebb kerülni a látottakhoz. Az élmények felelevenítéséhez rengeteg fotó állt rendelkezésünkre, hisz mindenki sokat készített az út során. A fotók segítségével meg tudtuk mutatni a jelenlévőknek milyen csodás helyeken jártunk. Igyekeztünk a képek segítségével felidézni a meglátogatott történelmi emlékhelyeket, településeket, várakat, emléktáblákat, múzeumokat, templomokat, természeti csodákat, a külhoni diákokkal való találkozást. Elmondtuk, hogy jártunk íróink, költőink, művészeink, hőseink nyomában. Igyekeztük a megélt eseményeket, érzéseket átadni. Úgy éreztük, hogy sikerült másoknak is kedvet csinálni egy hasonló programhoz.